Specijali BM (144)


Škola za osnovno i srednje obrazovanje „Bratstvo“ koju u dva objekta, u centru grada i na teritoriji druge mesne zajednice, pohađaju deca sa smetnjama u razvoju i invaliditetom, a istovremeno pruža dodatnu podršku i deci koja pohađaju tipične škole i dečji vrtić u centralnom objektu u Dositejevoj, godinama nije bila u centru pažnje lokalnih vlasti.

Na teritoriji opštine Bečej, po podacima Centra za socijalni rad, 31. decembra 2017. godine je ukupan broj dece u smeštaju (u hraniteljskim porodicama) bio 77.  U srodničkim porodicama je smešteno 7 dece bez naknade, a 7 ih je bilo u srodničkim porodicama, ali uz naknadu, u drugoj hraniteljskoj porodici bilo je njih 19 (starateljstvo), četvoro ih je smešteno u dom (sa smetnjama u razvoju), jedna mlada osoba sa telesnim invaliditetom je bilo u domu, a još jedna u hraniteljskoj porodici.


Deca sa invaliditetom ili smetnjama u razvoju u mnogim slučajevima su dvostruko marginalizovana – i društveno i materijalno. Iz tog začaranog kruga teško se izlazi. Ta deca ostaju nevidljiva i kada ih gledamo.

U Lokalnom planu akcije za decu do 2020. godine koji je bečejski parlament usvojio pre više od godinu dana, najvažniji cilj je smanjenje siromaštva dece.

Meg kellene várni a következő népszámlálást, hogy legalább hozzávetőleges adatokkal rendelkezzünk az Óbecse községből kivándoroltak számáról. Jelenleg, ahogyan más városokban is, csak „méricskélni“ lehet: egyes becslések szerint az utóbbi években mintegy 3000-en távoztak a községből, nagy részük magyar nemzetiségű, más megítélések szerint pedig ez a szám 10 000 körül mozoghat.

A 2002-es népszámlálás adatai szerit a Vajdaságból mintegy 70 000 ember távozott, ami mintegy 50%-kal növelte meg a kivándorlók számát a két népszámlálás közötti időszakban (Popis 2002). A Vajdaságot elhagyók nemzeti összetétele: szerbek 15 258, magyarok 3 004, horvátok 683, montenegróiak 568 romák 538 (Popis 2002). Letelepedésükben Magyarország, határmenti térségek játszanak nagy szerepet.

Személyes adatok a következők, de másképpen nehéz valós képet festeni az elvándorlás mértékéről innen és most, hiszen mérvadó adatok nincsenek.

Léner Vilmos és Léner Csorba Eszter 33 évesek, gyermekeik 5 és 2 évesek.

A férjem mesélte, hogy a sötét „miloševići” években, amikor a fiatal emberek (és nemcsak a magyarok) generációiból itthon egyre mind kevesebben maradtak, mert jobbnak látták elmenekülni, a szülők meg elmenekíteni fiaikat, minthogy potenciális háborús áldozatok legyenek, akkor neki is könyörögtek a szülei, hogy menjen el innen míg nem késő. – Ti tudnátok más országban élni? – kérdezett rájuk, gondolván arra, hogy azt az őrületes politikát majd csak eléri a megsemmisülés-megsemmisítés, s akkor jobb lesz itt élni, ahol születtünk.

Budai Andrea óbecsei/ svájci lakos a beszélgetőpartnerem. Ő és családja már néhány éve nem élnek Szerbiában, Vajdaságban. A menni vagy maradni témát boncolgatjuk.

Naslovi

Popularni Članci

      

Specijali