Becsei mazsolák (III.) - Csendháborítás

  03 septembar 2010
Ocenite ovaj članak
(0 glasova)

Fújt a szél, sajnos a Tisza felől. Semmi bajom amúgy se a széllel (főleg akkor nem, amikor lehűlést hoz nyáron), se a Tiszával (sőt!). Csupán az volt a baj, hogy a szél magával hozta a Hangokat is.

Éjfél felé járt már az idő és túlságosan fáradt voltam ahhoz, hogy kimenjek az utcára és felkutassam a Hangok forrását. Aludni viszont nem tudtam, mert nyitva tartottam az ablakot (kánikula utáni lehűlés). Végül be kellett csuknom az ablakot, hogy aludhassak. Mondom, úgy éjfél körül, egy szombaton.
Amúgy, sejtem, hogy a Hangok honnan jöttek. Sejtem, mert artikulálatlan mivoltuk ellenére felismerhető volt a Stílus: a narodnyák.
A primitivizmus egyik megjelenési formája, amikor valaki rá akarja kényszeríteni önmagát másokra.
Érdekes, hogy ezt a „zenét” kizárólag őrjöngve szokás énekelni és ordítva hallgatni. Talán azért, hogy e „zene” kedvelői egyrészt az egész világ előtt megvallják, hogy azonosulnak mindazzal, amit ez a, sajnos, uralkodó „kultúra” jelent, másrészt pedig azért, hogy másokat is rákényszerítve a „zenehallgatásra” önnön dominanciájukat nyomatékosítsák. Errefelé is, ahol nincs hagyománya a torzszülött török-arab-görög melódiáknak és ritmusoknak. Sőt, leginkább errefelé!
Hiszen a narodnyák nemcsak zene. A zene csak az egyik jellemzője. Nem bonyolódnék szociológiai elemzésekbe, de annyit megengedek magamnak, hogy a narodnyákot életstílusnak, életfelfogásnak, sőt, talán még politikai beállítottságnak is nevezhetem.
És még mielőtt bárki is figyelmeztetne arra, hogy zeng ám a városka néha a techno dübörgésétől, esetleg pop vagy rock koncertektől is, rögtön válaszolok. Igen, de néha. Nem hosszú éveken át, minden hétvégén és főleg nem a város (?) központjából.
A csendháborítás csak az lenne, amikor valaki részegen kurjongat a sötét éjszakában?

M.A.

Naslovi

Popularni Članci